Lássuk, milyen értékeket rejt ez a hely. Nem árulok el szerintem nagy titkot, ha azt mondom egy kis személyes emlékkel kezdeném beszámolómat. Mert egy szerelmet – vagy inkább szeretőt – nem lehet csak úgy egyszerűen jellemezni. „Tossa” – ahogy azt a helyiek röviden nevezik – nekem szerelem volt első látásra, és mind a mai napig az is maradt. Az egész történet 1992-ben kezdődött, amikor egy három hetes spanyol-portugál körutazáson vettünk részt. A túra programjában ugyan nem szerepelt Tossa de Mar, de egy szerencsétlen véletlen folytán találtunk rá erre az igazi gyöngyszemre. Történt ugyanis, hogy autóbuszunk útban Barcelonába defektet kapott, így meg kellett szakítani utazásunkat és betértünk egy pótkerékért Tossába. Amíg a buszon a javítást végezték, addig mi megismerkedtünk tengerpartjával és a városka hangulatos óvárosával. Ezzel sorsunk meg is volt pecsételve és a szerelem kezdetét vette. Szerintem mondanom sem kell, hogy azóta jártamban keltemben, hosszabb-rövidebb időre már hétszer tértem vissza hűséges szeretőmhöz.

Lássuk most mi is az a csoda, mely képes az embert ennyire rabul ejteni és évről évre újra visszacsábítani. Egyesek csak kék paradicsomként emlegetik Tossa de Mart. Története egészen a római korig nyúlik vissza, melyet a IV. századból származó villa, és annak csodálatos mozaik maradványai bizonyítanak. Az évszázadokig jelentéktelen halászfaluként közismert helyet a XII. században erősítették meg várfallal, majd a XIV. században kialakult a mai napig Vila Vella néven emlegetett városrész. A gótikus stílusú kormányzói palotát, templomot és a szűk sikátorokkal átszőtt óvárost annak idején a falakon kívül öt bástya is védte, melyből napjainkra sajnos csak három marad ránk teljes egészében. Ez a várfal nyújtott védelmet a XVI. században megszaporodó kalóztámadásokkal szemben. Ezt a várfalat egészítette ki a ma kilátóként használt Can Magi őrtorony, melyet többed magával II. Fülöp spanyol király rendeletére emeltek végig a Földöközi-tenger partvidéken az Észak - Afrikából betörő haramiák megfigyelésére és ezzel a veszély előrejelzésére.

A város nevezetes épületei közé tartoznak az egyházi épületek, melyek közül a Socors kápolnával biztos, hogy minden turista találkozik. Ez a roppant picike kápolna a város szívében, a sétálóutcák találkozásánál található és a XVI. században épült épületek közé tartozik. A másik a Sant Vincenc templom, melyet 1755-ben emeltek és a környező dombokról nézve szinte uralkodik kimagasló főhajója az óvároson. Mind közül talán a legjelentősebb a Sant Miquel nevét viselő szegénykórház, melyet 1773-ban alapított Tomás Vida i Rey. Az amerikában sikeres üzletember így akarta szülővárosának háláját kifejezni. A két emeletes kórház tágas belső udvarral és azonos névre keresztelt kápolnával, barokk oltárral rendelkezik.

A városi múzeumban számos helytörténeti emlék mellett, több a városban alkotó művész festményeit is megtekinthetjük, melyek közül talán az 1933-ban itt élő Marc Chagallt és Sunyert érdemes kiemelni. A gyűjtemény és a kiállítások a XIV. században épült kormányzói házban, a közismertebb nevén Casa Falguerában kaptak helyet. Az évek során a megnövekvő tárlatok miatt a közvetlenül mellette álló vártornyot is beolvasztották a múzeum épületébe. A múzeum külön érdekessége, hogy 1935. szeptember 1.-i nyitásakor ez volt Spanyolország első modern művészeteket bemutató múzeuma. Kiállított alkotásai közül leghíresebb a Chagall Kék hegedűművész című festménye. A festőkön, képzőművészeken kívül még számos író, költő, gondolkodó kereste fel a települést. Ebben az időben Tossa volt az észak-spanyol tengerpart Párizsa. Ekkor épültek a várfalon kívüli tengerparti kávézók, teraszos éttermek. Ezt az időszakot tartják Tossa első turisztikai virágkorának.
Második turisztikai virágkorát az 1970-es évek elejétől éli, mikor a vándor művészeket és a nyári művészeti táborokat lassan felváltják a nyaraló turisták egyre növekvő tömegei. Napjainkra Észak-spanyolország egyik legkedveltebb partvidéke a Costa Brava, és az itt elhelyezkedő települések közül a legeredetibb Tossa de Mar. Ezen az eredetiségen azt kell érteni, hogy a megnövekvő turisztikai forgalom mellett is úgy tudott a település növekedni és fejlődni, kiszolgálva ezzel a legmagasabb igényeket, hogy közben nem károsították magát a turisztikai vonzerőt. Így maradhatott meg Tossa de Mar napjainkig egy XVI. századi hangulatot árasztó, kellemes halászfaluként a turisták kedvelt célállomása. Itt nem találunk tömegével diszkókat, de vannak latinos mulatók, flamenco bárok. Itt nincs gépzenét bömbölő angol pub, de van élő gitárzene. Itt nincs McDonald’s, vagy más gyorsbüfé, de találunk számos kiváló éttermet, kávézót.

A turisták kényelmét számos apartman, szálloda, kemping szolgálja. Helyi utazási irodákban foglalhatunk jegyet bikaviadalra, BARCA focimeccsre, vagy egy kellemes kirándulásra, városnézésre a környéken. A programok közül szervezett – idegenvezetős, buszos kirándulás – formában érdemes részt venni egy barcelonai városnézésen, melyet kombinálni lehet bikaviadallan, montserrati kirándulással is. A környéken egyénileg is ellátogathatunk Figueresbe, a Dali múzeumba, vagy Gironába a megyeszékhelyre. A kulturális programokon túl a Costa Brava ezen szakasza számos szabadidős lehetőséget is tartogat az idelátogatóknak. Ezek közül tudnám ajánlani a Lloret de Marban található Water World nevű csúszdaparkot, a Malgrat de Marban lévő delfin-, papagáj- és fókaműsort bemutató Marinelandot.

Ha napközben kellemesen elfáradtunk valamelyik kiránduláson, akkor este jól fog esni egy kiadós vacsora. Ezt megtehetjük Tossa de Mar kellemes hangulatú éttermeiben. Mielőtt azért befészkelnénk magunkat egy étterem teraszára, mindig győződjünk meg az árakról, melyeket a bejárat mellett szoktak kifüggeszteni. Álatlánosságban elmondható, hogy a várban és a Villa Vellában, valamint a tengerparti sétány mentén található éttermek drágábbak, mint az átlag, de többnyire azok sem megfizethetetlenek a magyar turisták számára. A városka sikátoraiban azonban mindenki talál pénztárcájának és ízlésének megfelelő éttermet. Lehet itt válogatni ugyanúgy a hagyományos ételek és a helyi specialitások között, mint akár a különféle módon elkészített ízletes halételek között. Az ország gasztronómiája elég sokszínű. Érdemes kiemelni a spanyolok nemzeti italát, a Sangriát (alkoholos, boros bólé jéggel és néhol gyümölcsdarabokkal), a paellát (sáfrányos rizs hallal, rákkal, kagylóval, vagy más húsokkal), a tapast (sokféleképpen elkészített speciális spanyol szendvics), amit a helyiek étkezések között a bárokban kávéhoz fogyasztanak (elvitelre olcsóbb, mint helyben), a gazpachót (frissítő leves paradicsommal, rákkal, chilivel), a Crema Catalanát (pudingszerű édesség, többnyire karamellel). Érdemes alkalomadtán ezeket kipróbálni.

A mediterrán klímának és mentalitásnak köszönhetően a helyi életritmushoz hozzátartozik a délutáni szieszta, és a „majd holnap elintézzük” filozófiája. Az étkezések időpontja is eltér a nálunk megszokottól. A reggel a spanyoloknál délután kettőig tart, amit az ebéddel zárnak. Ezt követi a szieszta, így a délután kb. 17 órakor indul. 20 óra tájban az első ital kérdése merül fel, és ezzel az est kezdetét veszi. Vacsorát általában 21 órától fogyasztanak, ami akár az éjszakába is nyúlhat.

A régióra jellemző még a helyi néptánc, a sardana, ami mind a mai napig igen népszerű. Olyannyira, hogy Katalóniában vasárnaponként nem ritka a városok főterén nagy körben táncoló csoportok látványa sem. A folklórhoz hozzátartozik a bikaviadal is, amit a mai formájában a XVIII. Századtól rendeznek rendszeresen.

Vegyünk részt ebben a csodálatos pezsgő életritmusban, látogassunk el Tossa de Marba. Napközben fürödjünk kristálytiszta vizű starndjainak egyikén, este fogyasszunk egy kiadós paellát, majd tanuljunk egy-két tánclépést valamelyik flamenco bárban és az élmény garantáltan örökre elkísér. Ez egy igazi szerelem, egy latin szerető története. De ezt a szeretőt most szívesen megosztom mindenkivel, mert szeretetéből minden odalátogatónak bőven fog jutni ez után is.